Kia Rio tesztek

  • Takarékbetét

    Vajon a gyakorlatban mennyire gazdaságos a világ legtakarékosabb belső égésű motorjával felszerelt autó?

    Autó-Motor / 2012. december 18. 05:24
  • Takarékon? – Kia Rio 1.1 CRDi teszt

    A mai autógyártás vesszőparipája a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás, pontosabban azok csökkentése. Ennek érdekében – ha különböző rugóra is járva – pörög a mérnökök agya, a deciliterekért pedig sokszor olyan, [...]

    Autó pult / 2012. szeptember 17. 14:03
  • Kistigris: Kia Rio 1.1 CRDi EX Limited

    Az egyik legdinamikusabban növekvő autógyártó manapság a Hyundai-Kia konzorcium. A dél-koreai óriás az elmúlt négy év válságos időszakában - tudatos filozófia-váltás eredményeképpen - minden modelljét megújította, hogy a „meglepetés [...]

    Autoblog / 2012. június 15. 21:00
  • Már csak ez hiányzott - Kia Rio 1.2-teszt

    Az új Riótól a Kia első igazán ütőképes és szemtelenül olcsó kisautóját vártuk, de a koreaiaknak a kettő közül csak az egyik sikerült. Ezúttal vajon mivel próbál levenni a lábunkról a nagyra nőtt apróság? Elsőként az 1,2-es [...]

    Origó / 2011. december 1. 16:54
  • Az igazság pillanata

    A külföldi menetpróba után odáig voltam attól, hogy milyen jó kisautó a vadiúj Kia Rio. Most azonban 1,2-es alapmotorjával itt, a szürke magyar valóságban kell bizonyítania!

    Autó-Motor / 2011. december 1. 04:00

Kia Rio galéria

Kia Rio olvasói vélemények

Bejelentkezve mint Kijelentkezés
Jelentkezz be a Facebook-ra hogy hozzászólhass

István Konkoly2013. augusztus 5. 17:01

Az első bejegyzést is én írtam, tulajdonképpen minden benne van abban a két betűs szóban > jó. Viszont tartozom a céges járművemnek annyival, hogy az akkor pont tíz napos és 700 km-es, sommázott véleményemet bővített szerkezetben némiképp módosítsam: nagyon jó, remek, telitalálat, baba, tuti, baró. Nos, hogy meg is osszak valami konkrét dolgot; 1.120 ccm CRDI 75 LE, 6 sebességes váltóval, kényelmes vezetés mellett 4,7 l az átlag, mert ha több, akkor nem a járműben keresendő a hiba, vagy sietget vele az ember, merthogy arra is képes, ha kell. Egy 2x90 km-es országúti etapot követően 3,2-es átlaggal álltam meg a ház előtt, akkor igaz barátok lettünk, pedig lefelé még meg is volt rakva szegény, kissé sietős is volt, kisvárosban is tipegtünk, szóval rendes családból való, az szent. Dinamikusan halad, tágas, formás, kényelmes, felszerelt és egyedi. Megvilágítom; illetve ő maga egy piciny kékes éjszakai led-fénnyel megvilágítja az utasteret, úgy a középkonzol környékét, amitől az ember egyfelől otthon, másfelől elegánsan, harmadrészt biztonságban érzi magát. P1 (100e) csomag jóvoltából lapozgat a rádiós-cd-USB-Bluetooth-AUX választékban, hát persze, hogy a kormányról, figyelgeti a támogató adatokat a külső hőmérséklettel kapcsolatban, meg ilyenek. Nézi, ahogy a hosszabb utakon hogy fogy, hogy csökken az átlagfogyasztása és emellett hogy emelkedik az átlagsebessége, 720-760 km-ként megtölti a 40 l-es tankot, somolyog az elismerően kíváncsi és irigy tekintetek kereszttüzében a kúton, majd elkerepel halkan, csak a rockzene, csak a zene szóóól. (Karthago. Az is ott van, ne félj, akarom mondani: "Ne menekülj...".) Formaterve tudtommal Kovács Miklós munkája, valahogy úgy járt el, mint az az olasz szakács, aki nem viszi túlzásba, mert mindenből egy keveset használ, de azok a legfinomabb és legfrissebb, legillatosabb fűszerek, zöldek, tészták, olajak és sajtok, aztán csak arra emlékszünk, hogy de ... delizioso bene que la cena... vót. Mert a tudatos-nem tudatos, de nem is szükséges boncolgatni típusú merítésből csupa ikonikus vonalvezetés kacsint vissza, innen-onnan, mikor-honnan: látom a SEAT Leonka hátsóját, sőt a Volvo C30 és (kapaszkodj>) Aston Martin backside-ját is, aztán előjön egy kis Alfa érzés, az is inkább a legpöpecebbeket idézi, pl. az új Giuilietta van benne, nocsak az íze kedvéért, da ha kimaradt volna, nagy kár lett voóna. Aztán viselkedik a kis terpesztett lábú, a dobálós utakon, tartja magát, kanyarban, egyenesben, rázós úton és tempónál is, oda megy, ahová célzol, nem kérdez, nem felesel, dolgozik vidáman. Úgy érezni, hogy miután jóízűen befalta a rissz-rossz utakat, kezét meglegyintve halad tovább, szinte már szemtelenül szenvtelen szelíd nyugalommal, csakhogy nem hátraszólván: "Köszi, nem az enyém, nekem jobb lábaim vannak..." Belül pedig látszanak a négy karika (nem a totó-lottó) tervezőmérnöki karának hozzáértő gondossága és a "Most megmutatjuk nekik!" elszántsága is, mert nem csak egy kis kéklő pont alkotja ám azt az enteriőrt kérem, az csak jelzi, hogy mekkora odaadással gondolták át ezt a feladatot a Peter Schreyer által vezetett legények: pedálrend> tulajdonképpen csak ezt szabadna alkalmazni; kezelőszervek elhelyezése> egy idő után azt se tudod, mit csinálsz, csak figyelsz az útra, a többi kézre áll; üléspozíció> benne és nem rajta vagy, elöl-hátul, támaszt, véd, látsz; világítás> okos nappali fényen kívül belső késleltetett, külső beterít, ködfény (P1) leterít, hátsó vonalasít, indeksz egy billentésre hármat villantosít, műszerfal-megvilágítás erőssége műszeren visszejelezesít, csomagtér-kesztyűtartó, gyújtáskulcs helye és még sokan mások megvilágosít. Klímát viszont megérzi. Igen. Ön is megérzi, mert ha csak a négyből kettes fokozaton használja, lehet kint hőség, bent ideális időjárási viszonyokat élhet meg, persze csapadék mellőzését feltételezve, de ha mégis erre vágyna, ajánlom a csepeli kézi mosót a temetőnél, ott legalább tényleg bő vízzel öblítenek... Aztán ott van a hét év garancia is. ok. Tudom, hogy továbbra se lesz semmi baja, de jó tudni. Olaj nem kell neki, azt mondja, elég az amit beleöntöttek, el lesz az első 15 ezresig. Nos, kicsi Rio, eleget dicsértelek, befejezem. Igaz, nem egy olyan elbízós fajta és nem áll bizonyítási kényszer alatt sem. Sajnos tudja, hol a helye, bár még küzd némi előítélettel szemben, de azt is egész jól bírja. Olyan, mint aki tudja, hogy milyennek kell lennie egy autónak. Egy autónak, ami röviden: jó.
 

István Konkoly2013. április 29. 23:04

 
Ezt láttad már?

2012 Kia Forte

2012 Kia Forte